Sziasztok!
Hosszabb kihagyás után végre eljutottam oda, hogy befejezzem az egyik félkész vázlatot.
Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de csak nemrég jutottam el odáig, hogy el is olvassam.
Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de csak nemrég jutottam el odáig, hogy el is olvassam.
A fülszöveg:
Taliát egy átok sújtja… Jack megtöri az átkot.
Mondták nekem, hogy óvakodjak attól az átkozott orsótól, de ez annyira elbűvölő volt, annyira hipnotikus…
Aznap csak egy kis kalandra vágytam, ezért léptem meg a
turistacsoporttól. De találni egy kómában lévő várost, benne egy állati
dögösen kinéző, alvó kiscsajjal, na ez nem éppen az volt, amire
számítottam.
Ugyanott ébredtem, de egy egészen más időben – egy vadidegen csókja ébresztett fel.
Én nem azért csókoltam meg, hogy segítsek rajta. Néha csak úgy csókolózik az ember.
Nem tudtam, hogy aztán ez fog történni. Most aztán alaposan benne
vagyok a pácban, mivel az apám, a király engem okol, hogy romlásba
döntöttem az országunkat. Nincs más választásom, mint elszökni innen,
méghozzá ezzel a közemberrel!
Most aztán jól megszívtam: itt van a nyakamon ez a gügye
királykisasszony, plusz a bőröndje, tele az ékszereivel… Az egyetlen jó
hír: a szüleim totál ki lesznek kattanva!
Képzeld el, hogy párkapcsolati gondjaid vannak. Aztán zárd az ajkad
egy kábultan szunyókáló egyénéhez, akiről aztán kiderül, hogy idestova
316 éves az illető. Vajon egy csók átsegíthet mindenen – akár az időn
is?
A véleményem:
Alapjában véve nagyon szeretem a klasszikus mesék átdolgozásait, ezért nem volt kérdéses, hogy ezzel a művel is közelebbi ismerettséget fogok kötni.
Flinn több könyvében visszanyúl a klasszikus mesék hagyományaihoz, ötletet merít belőlük, de képes átlépni azok keretein. Jó érzéke van ahhoz, hogy a modern kor elvárásai szerint írja újra ezeket a régi, elcsépelt történeteket, és mindezt tegye úgy, hogy az olvasó ne érezze: ismét egy agyonrágott csontot tart a kezében.
Nagyon tetszett, hogy (jelen esetben) a Csipkerózsika történet ugyan alapul szolgált a könyvhöz, de csak egyes elemeit vette át a Grimm testvérek által lejegyzett történetnek (átok, orsó, csók...), és egy teljesen új irányba terelte az eseményeket.
Szerintem nagyon jó ötlet, hogy a cselekmény a 21. században játszódik, mert a fiatalabb korosztálynak könnyeb így azonosulni a szereplőkkel, és alapjában véve az egész történettel. Nem mellesleg nagyon jó lehetőséget biztosított az írónőnek arra, hogy finoman érinteni tudja a mai tinikert érintő problémákat. (Gondolok itt például arra, hogy milyen hatással van a média a fiatalokra önképük kialakításánál. Milyen veszélyekkel jár az, ha állandóan azt sulykolják beléjül a reklámok és divatlapok, hogy nádszál vékonynak és trendinek kell lennie a fiataloknak ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak a világban)
És persze nem hiányozik a könyvből a szerelmi szál sem. Fokozatosan ébrednek rá a szereplők az egymás iránti érzéseikre, és azok erejére.
Véleményem szerint a vége zseniálisan lett megoldva, és minden a helyére került.(Nagyon jó ötlet volt, hogy Eufráziátközépkori kalandparkká alakították, így az évszázadokig alvó alatvalók fokozatosan tudtak beilleszkedni a modern világba)
A szereplők szerethetőek, és alkalmasak arra, hogy pozitív példaként szolgáljanak a tiniknek.
Thalia ugyan egy picit nyafka, de végülis hercegkisasszonyról van szó, aki száz éves álmából felébredve egy teljesen új világban találja magát. Viszont nagyon értelmes, és gyors észjárású ifjú hölgy, aki remek diplomáciai érzékkel van megáldva, és képes finoman elsimítani a konfliktusokat Jack és az apja között.
Jack a kicsit flegma, nagyon önző, a bulikon és az ex barátnőjén kívül nem érdekli szinte semmi. De ahogy halad előre a történet, úgy változik meg a fiú is. Felelőségteljesebb, felnőttebb lesz.
Malvolia... az egész könyvből talán őt szerettem meg a legjobban. Flinnek hála megismerhettük az ő külön kis történetét, és a Grimm testvérek óta rettegett gonosz tündér egy szegény, tévesen elítélt karakterré szelídült, aki csak jót akart a királyságnak.
Olvassátok el!
Megéri.
Köszönöm, hogy végigolvastad.
T.C.
