Sziasztok!
Kria vagyok, ez pedig az első könyvkritikám. Elsőnek Tammara Webber Egyszeregy című könyvét választottam bemutatásra. Rukkolán keresgéltem, mikor belefutottam ebbe a gyöngyszembe, és azért döntöttem emellett a könyv mellett, mert témájában nagyon közel áll hozzám.
Hivatalos fülszöveg:
Egy ismeretlen megmentő.
Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.
Nos, mivel a fülszöveg elég homályos, nem árul el sokat magáról a történetről, ezért egy rövid összefoglalóval kezdeném:
Adott történetünk főhősnője, Jacqueline Wallace, a zene szakos főiskolai hallgató, akit gimis szerelme, Kennedy, (aki miatt feladta az álmait, és ami mellett 3 évet lehúzott), a történet kezdete előtt 2 héttel egy mondva csinált, vacak indokkal ejtett. Hogy kicsit felrázza, szobatársnője, Erin elrángatja a lányt a mindenszenteki buliba, ahonnan egyedül indul haza. Az autójához érve megtámadja őt az exe koleszos riválisa, Buck, de az erőszaktól egy magas, piercinges idegen megmenti. Jacqueline nem tesz feljelentést, és az ügy ennyiben is marad - egyenlőre.
Ezt az érzelmi útvesztőt fejeli meg az, hogy Buck ismét megpróbálja letámadni a lányt, de megint csak kudarcot vall. Egy másik lánynak viszont nincs ekkora szerencséje. Jacqueline kiáll a lány mellett, és kipattan a botrány.
A történtek utáni napokban a lány egyre többször fut bele titokzatos megmentőjébe, Lucasba, akivel egyre szorosabb kapcsolatot kezd kialakítani.
És ha mindez nem lenne még elég, a szakítást követő depije miatt Jacqueline kihagyta a negyedéves közgazdaságtan zárthelyit, meg egy pár órát, ami miatt professzora, hogy javítani tudjon, korrepetálást és egy beadandót ír elő a lánynak. Mivel időbeosztása nem teszi lehetővé, hogy eljárjon a foglalkozásokra, így e-mailben értekezik korrepetítorával, Landonnal. Ezek a mailok először még kicsit szurkálódó, évődő hangvételűek, majd egyre többet flörtölnek egymással virtuálisan. Jacqueline-nak pedig mind Lucas mind pedig Landon egyre szimpatikusabb. Vajon fog-e valaha személyesen találkozni Jacqueline és Landon? Mitől olyan titokzatos Lucas? Ezt az érzelmi útvesztőt fejeli meg az, hogy Buck ismét megpróbálja letámadni a lányt, de megint csak kudarcot vall. Egy másik lánynak viszont nincs ekkora szerencséje. Jacqueline kiáll a lány mellett, és kipattan a botrány.
A könyv végére azonban minden a helyére kerül.
És akkor a véleményem a könyvről:
Az írónő egy nagyon kényes témát, a nemi erőszak kérdését feszegeti, véleményem szerint igen jól.
Ez egy valós probléma, de mi, nők nem szeretünk róla beszélni. A legtöbben, akiket hasonló atrocitás ért, a velük történtek után bezárkóznak. Nem beszélnek róla, próbálják elfojtani magukban a történteknek az emlékét, közben pedig azon rágódnak, vajon miért velük történt mindez? A legtöbben, akik erőszak ért nem kérnek segítséget, nem tesznek feljelentést, és nem fordulnak szakemberhez, mert nem akarják kitenni magukat a szégyennek, a kérdéseknek, és a többi ember sajnálkozó vagy éppen vádló tekintetének. Meggyőződésükké válik, hogy ami velük történt, arról csakis ők tehetnek. Ez nincs így. A szerző nagyon okosan építi fel a történetet, és mutatja be, hogy igen is van a lányoknak választása. Nem szabad annyiban hagyni, hogy az erőszaktevő megússza a dolgot, nem szabad hagyni, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és hogy a hasonló helyzetek elkerülése érdekében nem árt, ha veszünk néhány önvédelmi órát. Ahogy Webber is rámutat, nem az a cél, hogy legyőzzünk egy nálunknál jóval megtermettebb férfit, hanem az, hogy ki tudjunk szabadulni a kezei közül, el tudjunk menekülni, és segítséget tudjunk kérni.
A másik igen fontos üzenete a könyvek, hogy senkiért nem szabad lemondanunk az álmainkról. A szerelmek jönnek-mennek, az érzések változnak, de az álmaink azok megmaradnak. Ha elszalasztjuk a lehetőséget, a későbbiekben csak bánni fogjuk.
Annak ellenére, hogy elég komoly témákkal foglalkozik a könyv, a stílusa egyáltalán nem kioktató, tanulságos, de nem nyomasztó. Egy könnyed szerelmi történet, amit pont azért lehet szeretni, mert minden nehézség nélkül bele tudja magát élni bárki a karakterek helyébe.
A szereplők nagyon jól el vannak találva.
Jacqueline szimpatikus, kedves, szorgalmas lány, akivel könnyű azonosulni. A történetet az ő szemszögéből olvashatjuk, és követhetjük végig, ahogy Kennedy kirakat barátnőjéből egy erős, önmagáért, és a szerelméért kiállni képes, határozott lánnyá fejlődik.
Lucas pedig... bátran állíthatom, hogy ő minden lány álma. Kedves, segítőkész, figyelmes, védelmező srác kicsit rosszfiús külsővel. Dehát ki ne imádná a kék szemű, picit hosszú, szélfútta hajú, tetovált srácokat?
Lucas múltja azonban szörnyű titkot rejt, amit igyekszik mélyen eltemetni magában. Ez a titok megmérgezheti Jacqueline-nal való kapcsolatát is, de a két fiatal együtt mégis képes legyőzni a nehézségeket.
Erin, a főszerepló szobatársnője, és legjobb barátnője egy igazán humoros, vidám karakter, aki bátorítja Jacqueline-t, és mindenben kiáll mellette. Az önvédelmi órákon imádtam a jeleneteit, igencsak megmosolyogtattak a vérmes megnyilvánulásai.
A könyv besorolását tekintve new adult, vagyis némi erotikus tartalom is átszövi a sorokat. De ez annyira jól illeszkedik a történetbe, hogy ezek nélkül a finom képek nélkül el sem tudnám képzelni a könyvet.
Összességében ez egy remek könyv, amit nem lehet nem szeretni. Olvastatja és újra elolvastatja magát. Nekem az idei évi megjelenések közül ez az egyik kedvencem.
Kria
