Tori vagyok, általában én fogom írni a 'klasszikus' könyvekhez az ajánlót, de lesz néhány alkalom, amikor lesznek kivételek, és egy-egy aktuálisabb könyvről is elmondom majd a véleményemet.
Ez is egy ilyen alkalom. Két hormontúltengéses tinilánnyal élek ugyanis együtt, akik élnek-halnak a mostanság olyan népszerű vámpíros-vérfarkasos-természetfelettis irományokért. És bármennyire is szeretném becsukni a fülem és a szemem, néha nem tudok elmenni 1-1 általuk rajongott könyv mellett. Ilyenkor győz a kíváncsiság, és bizony elolvasom én is azt a rettenetet.
A legutóbbi ilyen Amanda Hocking írása volt, egy újabb vámpíros tinilamúr.
A fülszöveg, ami mindent elmond a könyvről:
A tizenhét éves Alice Bonham élete a feje tetejére áll, mikor
megismerkedik Jackkel. A fiú, aki imádja a rózsaszín tornacipőket és a
nyolcvanas évek alternatív rockzenéjét, teljesen más, mint akikkel eddig
találkozott. Aztán Alice-t bemutatják Jack öccsének, Peternek… Bár
Peter látni sem bírja, a lány megmagyarázhatatlan erővel vonzódik hozzá.
Képtelen választani a két, nagyon különböző fiú között, de van ennél
nagyobb problémája is: Jack és Peter vámpírok, és neki el kell döntenie,
a szíve vagy a vére szavára hallgat…
És akkor a könyvről férfi szemmel:
Az Alkonyat hisztéria óta úgy elszaporodtak a vámpíros irományok, mint eső után a gomba. Úgy vettem a kezembe a könyvet, hogy tudtam, ez is egy ilyen írás a sok közül. És nem is tévedtem nagyot. Rengeteg párhuzamot tudnák vonni az Alkonyat és a Vér szava között... fogok is. De először essünk túl a pozitívumokon. Elég rövid a lista, de azért mégiscsak van:
* A vámpírok itt IGAZIAK. Az alkonyat béli csillám-vega-vámpíros hülyeség után ez igazi felüdülés volt számomra. Nem fénylenek, nem váltogatják a szemük színét, nincsenek irracionális képességeik (megmaradnak a kiélesedett állati ösztönöknél, mint például a kifimolult szaglás vagy hallás), jó kis embervéren élnek, ÉS dobog a szívük.
* További plussz pont, hogy visszatért a klasszikus átváltoztatásos klissé. Iszom belőled, te iszol belőlem és vámpír leszel. Kész, ennyi.
* Az egyetlen szerthető karakter a hősnő meleg kisöccse, Miló, aki a 15 éveseket meghazudtoló komolysággal és józan ésszel van megálldva.
És azt hiszem ezzel el is mondtam mindent, ami jó ebben a könyvben. Most jöjjön ami nem:
* Sosem hittem volna hogy Bella Swannál létezik kiállhatatlanabb, ostobább és idegesítőbb hősnő. Tévedtem. Alice Bonham az. Azon kívül, hogy a csaj teljesen sötét, mérhetetlenül önző is. 17 éves létére semmire sem képes egymaga. Szinte teljes egésszében a 15 éves öccse látja el, mert az anyjuk nem nagyon foglalkozik velük. Szegény srác főz, mert ez a szerencsétlenség pár zöldséget sem képes anélkül felszeletelni, hogy ne kaszabolná össze magát.
Ezenkívül ott van az a mérhetetlen halálvágy a végén, amit nem tudok hová tenni. Képes egy, a vérszomjtól józan ítélőképességét vesztett vámpírt addig provokál, még az szinte minden vérét kiszívja és megöli, mondán: Inkább meghal, csak ne kelljen nélküle élnie. Éppeszű dolog ez?
*Ennyire idegesítő, és vacakul megírt szerelmi háromszöggel még sosem találkoztam. Mivan, egy vámpír már nem is elég? Rögtön kettővel kell próbálkozni.
Alice szerelmes Jack-ba, Jack szerelmes Alice-ba, de mégis megpróvál félreállni, mert a vér Alice-t Peterhez köti, Petert pedig a lányhoz. Peter ennek ellenére igyekszik tudomást sem venni az emberről, és foggal-körömmel azon van, hogy leküzdje a vonzalmát. És mi erre a legjobb mód? Hát a menekülés. Na igen, ez mondhatom nagyon férfias dolog. És mikor mégsem jön be, enged a csábításnak, és megpróbálja kiszipolyozni a lányt. Te jó ég. Ennél többre nem futotta az írónőnek?
*A történet 0. Abszolúte semmi. 300 oldalon keresztül nincs más, csak vinnyogás, nyafogás, nyűglődés és hisztéria. Tele van az egész elcsépeltebbnél elcsépeltebb klissékkel, mintha a kedves írónő csak fellapozott volna valami vaskos klissé gyűjteményt, és elkezdte volna egymás mellé pakolni a neki tetsző frázisokat.
*Bugyuta párbeszédek. Komolyan mondom, folyton az járt a fejemben, hogy ha ennyi az össz értelem, akkor az írónő inkább ne beszéltesse a szereplőket, mert ez katasztrófa. Még egy óvodás csoport is értelmesebb társalgást képes folytatni, mint ezek.
*És ami a legnagyobb bajom ezzel az egész könyvvel:
VAN FOLYTATÁSA ! ! !
Ebből ennyi bőven sok volt, nem hogy még valaki másik 3-4-istentudja mennyi köteteten keresztül kínozza magát ezzel a szeméttel.
Persze, értem én, hogy tiniregényről van szó, de a tinik ettől az izétől csak visszafelé fognak fejlődni. Ártalmas az egészséges lelki fejlődésre nézve.
Ha engem kérdeztek, el se kezdjétek olvasni. Annyi sokkalta jobb könnyv van, ami érdemes az időtökre.
Köszönöm hogy végigolvastátok!
Hamarosan jövök egy igazi klasszikussal.
Hamarosan jövök egy igazi klasszikussal.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése